• 0 komment

Jon Favreau rendezésében napvilágot látott a Zathura – Az űrfogócska című film, amely voltaképp a Jumanji folytatásának tekinthető. A kérdés már csak az, hogy vajon képes lesz-e elődje nyomdokaiba lépni ezen furcsa fantáziadús gyerektörténet? Chris Van Allsburg 1981-ben vetette papírra Jumanji című könyvét, amelyet Joe Johnston filmesített meg Robin Williams és Kirsten Dunst főszereplésével. 10 évvel később Van Allsburg úgy döntött megírja a Jumaji folytatását is, amely a Zathura névre hallgatott. Jon Favreau kapva az alkalmon megfilmesítette a történetet abban reménykedve, hogy a Jumanjihoz hasonló sikert fog aratni a fiatalabb korosztály berkeiben.



A probléma csak azzal van, hogy a Zathura egy az egyben a Jumanji alaptörténetét dolgozza fel, mindössze annyi különbséggel, hogy az események egy képzelt űrbéli világba varázsolják el a kalandra éhes gyermekeket és felnőtteket. Ismét felmerül tehát a kérdés: szükség volt-e egy Jumanji kópiára? Nekem személy szerint nem volt rá szükségem, mivel nem sok újdonságot nyújt elődjéhez képest, ezért talán kevésbé élvezhető, azonban gyerekszemmel nézve igenis nagy szükség van erre a helyes kis kalandfilmre, amely ismét elkalauzolja a kislurkókat a fantázia világába, ahol bármi megtörténhet.



Az események egy amerikai kisvárosban kezdődnek, ahol is egy család mindennapjaiba csöppenünk bele. Az elvált apa, Tim Robbins boldogan játszik a kertben kisfiaival, ám munkája miatt egy kis időre a lányára kell hogy bízza két fiát Waltert (Josh Hutcherson) és öccsét Dannyt (Jonah Bobo). A három testvér nem különösebben szívleli egymást, ezért apjuk jelenléte nélkül a két fiútestvér hamar össze is vesznek, aminek következtében Walter a 6 és fél éves Dannyt a pincébe száműzi. Danny a pincében töltött percei alatt egy furcsa társasjátékra lesz figyelmes, melynek címe Zathura – Az űrfogócska. Természetesen nem tudja megállni, hogy ki ne próbálja ezen különös játékot, ezért egy felhúzókulcs segítségével beizzítja a szerkezetet, amellyel máris kezdetét veszi a kétszemélyes játék és a kalandok végeláthatatlan sora. Kezdésként egy meteorzápor aktív részesévé válik a testvérpár, majd kitekintve az ablakon, hatalmas megdöbbenésükre az űrben találják magukat az egész házzal és nővérükkel együtt. Végigolvasva a társasjáték szabályait azt tartják a legoptimálisabb megoldásnak, ha megpróbálják befejezni ezt a szörnyű játékot, mert így talán véget tudnak vetni ennek a rémálomnak, amelybe belecsöppentek. Gondolom már mindenki sejti, hogy nem oly könnyen sikerül ez nekik, ezért problémák sorozatával találják szembe magukat, csak úgy, mint a Jumanjiban. Találkozhatunk ezek után még robottal, űrbéli szörnyekkel és még sok más érdekes dologgal is. Gyerekeknek szóló kalandfilm révén természetesen happy end-el végződik a történet és a jó elnyeri méltó jutalmát a rossz pedig büntetését. Itt a vége fuss el véle.



Jon Favreau, a Mi a Manó rendezője elmondása szerint mindig is szeretett volna egy olyan filmet megalkotni, amelynek mélyebb mondanivalója is van és amelyben nem kell nélkülöznie a földöntúli lények, robotok, makettek és digitális effektek jelenlétét sem. Így kitűnő választásnak tűnt számára a Zathura – Az űrbéli fogócska, melyben a felsorolt alkotóelemek egytől-egyig rendelkezésére álltak.

A számítógépes effektek, a zene és a színészek is elég meggyőző teljesítményt nyújtottak végig a film során, így egy erős közepest azért megajánlhatunk a Zathurának, de úgy gondolom az alkotók inkább a fiatalabb korosztály számára szánták eme történetet.

Hazai mozipremier: 2006. február 09.
Műfaj: családi, fantasy, kaland
Imdb értékelés: 5.9/10
Játékidő: 113 perc
Rendezte: Jon Favreau
Forgatókönyv: Chris Van Allsburg, David Koepp
Főszereplők: Josh Hutcherson, Jonah Bobo, Tim Robbins, Kristen Stewart, Dax Shepard
Zene: John Debney